Ha Isten segít, nemsokára
búm ködje oszlik, azt hiszem,
s szép időm derül valahára,
te gyönyörű, akit hiven
szerettem. Ez mikor leszen?
Ha szépséged süt újra rám
és beragyog majd fényesen
a két szememnek ablakán.
Majd gondolataim szobája
kigyúllad, fénylik szerelem,
s lesz élvezetnek palotája
s felébred álmából szivem –
most alszik gyásza mélyiben.
Nem alszik, tudom igazán,
ha fényben kopogtat hirtelen
a két szememnek ablakán.
Jaj, ama hajnal hasadása
még felvirrad-e énnekem?
Epedő szivem egyre várja,
ó én imádott kedvesem,
mert bútól lankad szüntelen,
s csak az segíthet nagy baján,
ha képed itt lesz majd velem
a két szememnek ablakán.
Ajánlás
Boldogabb nem lesz senkisem
annak a napnak hajnalán,
ha szépségedet nézhetem
a két szememnek ablakán.
/Ford.: Vas István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése