2015. január 21., szerda

Virág Benedek: Daphnis keserve


Hasztalanúl biztatsz már engem, csalfa reménység!
Nem lehetek boldog: keserű lett nékem az élet!
Ti, kikelet gyönyörű zöldellő rétei! ti, kis
Kertemben sűrűn kifakadt sokféle virágok,
S kellemes árnyékot tartó fák! adjatok annak
Ti örömet, kinek a szivét nem erőlteti a bú,
És kinek a szemeit nem vérzi könyvei árja!
Ah megfosztattam, szivemnek más fele, tőled,
Chlóe! kihervadtál kertem rózsája, s örökre!
Gondoltam: te fogod megvigasztalni magános
Bánatimat, ha mikor búsítnák nyugtomat. Édes
Képzések! hajh! mely keserű gyötrelmeket adtok!
S meddig kínoztok! Te kies nap! látom aludni
Inted az elfáradt embert: nem nyughatom én el.
Menj, majdan ha kijárt útadról visszajövendesz,

Itt Daphnist vagy sírva fogod, vagy halva találni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5