Jöjj, álom, és fogj el engem az ágyon,
hol átadom neked testem s a lelkem -
segíts, hogy enyhüljön - hisz erre vágyom
-
a sötét fájdalom itt a szívemben.
Ezt kérem tőled: a mély nyugalomban
- mintha testvéred vett volna magához:
olyan legyek: - és mint egy liliomban
elég, ha bennem annyi élet szálldos -
mint egy jégeső-fehér liliomban,
melynek, mikor új fény jő: nem titokban
lobog nagy-nagy ujjongás földön-égen:
egy lelkecske jön szirmait csókolva
egy csillogó harmatcseppel szívében,
hogy előtte a hajnalt kibontsa.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése