Szokd meg a fájdalmak ízét,
dacos fogad majd széjjelrágja,
keverd a feledés vizét
a féktelen mámor borába.
Szépség lesz benne is elég,
oly sebes az idő múlása,
hogy belénk máris hét szegét
újabb fájdalom kalapálja.
Döntsön, ki sorsunk végzetét
fonja és elmetszi, a Párka -
keverd a feledés vizét
a féktelen mámor borába.
/Ford.: Szabó Kálmán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése