2015. március 29., vasárnap

William Blake: Arany kápolnát láttam én


Arany kápolnát láttam én,
hová senki se léphetett be,
s jajgatva álltak kint sokan,
jajgatva, sírva, térdepelve.

S láttam: egy kígyó tekereg
a kapu fehér oszlopára,
s csak kúszott följebb, egyre följebb,
az arany kárpitot lerántva,

s végig a szent márványlapon
teljes undok hosszában ott állt,
rubintok és gyöngyök között,
és elérve a tiszta oltárt,

kiöklendezte sziszegőn
mérgét a borra és kenyérre:
én meg egy ólt kerestem, és
ledőltem a disznók közébe.


/Ford.: Somlyó György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5