Éjfélkor, ha már mély az éjszaka,
kibontott szárnyain röpít az álom,
szabad rabnőként viszi lelkem át
a Végtelen sok-sok titkos világon:
minden láthatatlant lát éjszaka,
mit elrejt a bolyongó, kósza nappal -
minden nem-hallhatót hall éjszaka,
mi nem mondható el sosem szavakkal:
meglátja sírok szellemeit,
s a kísértet a kastélyi éjben -
hallja a fák növekedéseit
és a csillagok járását az égen.
/Ford.: Végh György/
/Forrás: A bolond gránátalmafa/
kibontott szárnyain röpít az álom,
szabad rabnőként viszi lelkem át
a Végtelen sok-sok titkos világon:
minden láthatatlant lát éjszaka,
mit elrejt a bolyongó, kósza nappal -
minden nem-hallhatót hall éjszaka,
mi nem mondható el sosem szavakkal:
meglátja sírok szellemeit,
s a kísértet a kastélyi éjben -
hallja a fák növekedéseit
és a csillagok járását az égen.
/Ford.: Végh György/
/Forrás: A bolond gránátalmafa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése