2015. április 20., hétfő

József Attila: Szomorúfűz


Lábonjáró szomorúfűz,
hívesség csal, hívesség űz,
hívesség űz, hívesség csal,
ez patakkal, az meg faggyal.

De patakra nem találok.
Mindenütt csak fagyot látok.
S patak kéne, napfény kéne,
lehevernék az ölébe.

Megduzzadnék, mint a többi
szerencsésebb erdőföldi,
virágoznék, mint az égbolt,
ha a kakas kukorékolt.

Bokrok előtt alázkodok,
csillagokhoz fohászkodok:
Hé, csillagok, jó csillagok,
patakra már hol akadok?

Leveleim, vígasságom,
nem ér utol bolygó lábom:
Elhullajtván vígasságom,

marad a szomorúságom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5