Kikiáltalak a legjobb termésnek az
évben.
Szeretőm
a fattyút, ki a pajtában fogantatott,
megszülte kazalban.
Kikiáltalak téged a legnagyobb
véteknek az évben.
Aszályos levegő támaszt elgyötört
testet.
Eljövök, elmesélem
az aratást, a borokat, napfényes
lábaidat,
szorítom tenyerembe a déli halált.
Zabikölykem átkot kerít a halálnak,
szélnek ereszti.
Most ki tud meggyőzni engem, hogy a
mezei szél,
a pipacs-süveges nem hasonlít a
törökre.
Kikiáltalak téged a legnagyobb
kóbornak az évben.
Júliusban eljövök, a jólismert
csiperke
illata forrva széjjelárad,
szemem ormain születnek lakodalmak,
nagyok, mint a fájdalom.
Véremben a sóvárgás szaporasága.
Kikiáltalak téged a legsárosabb hátú
bújának az évben.
/Ford.: Nagy László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése