Ott lezárt szememben is
S a haja hajamba fonódik
Keze akár az én kezem
Szine az én szemem szine
Árnyékomban úgy elmosódik
Mint az égben a földobott kő
A szeme mindig nyitva van
És sohase enged aludni
A verőfényes déli napnál
Tündökletesebb álmain
Sírok-nevetek mint a részeg
S beszélek bár nincs mit beszéljek
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése