Elsuhogott a viharos
idő az érett táj felett:
- ideje teregetni most
az összezilált rendeket.
Jó lenne átgázolni már
a nagyra nőtt, szúrós gazon,
s a földet megforgatni, rá! -
hogy ne feleseljen a gyom.
Jó lenne egy rettenetes,
hűvös és tiszta eke-él,
mely barázdát vág, egyenest,
s választ mindent bal, jobb felé.
Mint tájba zúgó jegenye,
a gyárkémények karjai,
- lombos kiáltás kellene,
s a hit nagy nyárfasorai.
Lapályainkra meredek,
a szívnek vad kapaszkodó,
égaljra csúcsok kellenek,
- hegyen fúrt kútból kell a szó.
A jusst vitató zizegés
elég! - Szavunk csattan, akárha
megáll az asztalban a kés,
ha az igaz düh belevágja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése