Hallottam egy mesét,
Gólya kelepelte,
Egy figurás prücsök
Mindjárt versbe szedte.
Holdvilágos estén
El-elmuzsikálja:
Cirpelő fiait
Tanítgatja rája.
Ejnye, hogy is volt csak?
Nem jut az eszembe.
Jó, hogy le van írva,
Itt van a zsebembe.
Ide hallgass, Juci,
Ide hallgass, Mihály,
Hol volt, hol nem volt, csitt!
Volt egyszer egy király.
Ennek a királynak
Nagy volt a hatalma,
Susogó nádas tó
Fényes birodalma.
Nádas tó fenekén
Tündérpalotája,
Ott lakott, gyerekek,
A békák királya.
Az ajtaja előtt
Nádkardú katonák...
Ugyan ne szólj bele,
Mert nem mondom tovább!
A hatalmas király
Unja magát nagyon,
Haragosan néz ki
A kerek ablakon.
Villog a két szeme,
Az uralkodónak,
A békák előtte
Mind hasra vágódnak.
"Kutykurutty! Kutykurutty!
Naplopók, jaj nektek!
Mulattatásomra
Miért nem brekegtek?"
Megzendűl a nádas
Sokhangú nótája,
A békák királya
Ásítozik rája.
"Kutykurutty! Kutykurutty!
Jaj de csúf brekeke!
Nyikorg, mint a kocsi
Kenetlen kereke!"
Tizet nyakon csapott,
Húszat agyon vágott:
"Mást akarok, mást, mást!
Szebb, jobb mulatságot!
Álljanak elő a
Legdelibb leventék!
Ki kell találnotok,
Hogy mit is szeretnék!"
"Tán ugornál egyet,
Dicső fejedelem?"
"Vigyétek tömlöcbe!
Mért komázik velem!"
"Fölséges királyom,
Talán úszdogálnál?
Meghajlik előtted
Mindenütt a nádszál."
"Verjétek bilincsre
Ezt is, hogyha mondom!
Úszok vagy nem úszok,
Az csak az én gondom!"
"Talán lepihennél
A puha díványra?"
"Üssétek le fejét,
Aki ezt kívánja!"
Ezer béka közül
Egy se szólt kedvére...
A hatalmas király
Igy ordított végre:
"Oh ti hájfejűek!
Ostoba varangyok!
Egyebet se tudtok,
Csak papucsot varrtok!
Magam találom ki,
Hogy mit is szeretnék,
Hozzatok csónakot,
Fussatok, leventék!
Nagy birodalmamat
Körűlcsónakázom,
Ruhát is hozzatok,
Mert egy kicsit fázom!"
Futnak a leventék,
Egy felé sietnek:
Egyenes irányban
A rózsás szigetnek.
Csónakázó ifjak
Csónaka mind ott van,
A kikötőből majd
Visznek egyet onnan.
Csakugyan a vizen
Imbolyog egy csónak,
No, ez éppen jó lesz
Az uralkodónak.
Benne van az ifjak
Evező lapátja,
Csónakázó inge,
No meg a sipkája.
A szél oldotta el
Partról a csónakot...
Viszik haza vígan:
"Királyunk, jó napot!"
Tarka csíkos ingbe
Öltözik a király...
"Jaj de szép!" hízeleg
Ezer meg ezer száj.
Négy miniszterével
Beül a csónakba...
"Hamar a lapátot!
Rajta, urak, rajta!"
Éljennel kiséri
A békák serege:
"Hurrá, te nagy király,
Brekeke, brekeke!"
Sima tó tükörén
Vígan csónakáznak,
Virágos kedve lett
A dicső királynak.
Lengeti a zászlót
Virágos kedvében,
Négy miniszterével
Kuruttyolgat szépen:
"Nekem van a földön
Legnagyobb hatalmam!
Ez a szép nádas tó
Az én birodalmam!"
Alig, hogy kimondja,
Arra száll egy gólya:
"Kuruttyoló király,
Nem úgy van a nóta!
Tudok én egy szebbet,
Ham, bekaplak, hékám!
Kelep, kelep, kelep,
Jó éjszakát, békám!"
Vízbe ugrik fejjel
A békák királya,
A miniszterek is
Ugranak utána.
Elkapta a gólya
Égnek álló lábát...
Megette a békák
Hatalmas királyát.
Eddig van a mese.
Gólya kelepelte,
Egy figurás prücsök
Mindjárt versbe szedte.
Holdvilágos estén
El-elmuzsikálja...
Cirpelő fiait
Tanítgatja rája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése