Nap nap után, év év után odébbállt,
ha mit hozott, elvitte mind –
Limlomokat hagytak hátra neked,
fakuló
fényképeit az éltnek, ami egykor a
tiéd volt.
Elhagytak, el barátaid is, egyre
többen
gyülekeznek a föld alatti országban,
kihűlt ajkukon a néma intelemmel,
hogy utolsó napodra
annyit marad, amennyit másoknak
adtál.
Megismerted az anyaggal viaskodók
alázatát és gyönyörűségét,
megdolgoztál kudarcaidért is –
Emlékeidet lapozva ne bujj meg falaid
közt,
a munka ne hulljon ki kezedből:
Nincs más esélyed,
hogy amíg még vannak nappalaid és
éjszakáid,
együtt tudj élni magaddal,
békén feküdj le, könnyű szívvel
ébredj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése