Z. Tábori Piroska: Az okos legényke

Volt egyszer egy tündérszép királykisasszony. Olyan szép volt, hogy a napba lehetett nézni, de reá nem. Jöttek is mindenfelől deli szép királyfiak, hercegek, hogy feleségül vegyék, de a királykisasszony azt mondta, csak ahhoz megy feleségül, aki egy nehéz kérdésre meg tud felelni. Próbálgatták is mindnyájan, hiába. Szégyenszemre vissza kellett menni nékik oda, ahonnét jöttek.

Volt a király konyháján egy kis kukta, nagyon okos legényke volt. Elkérte a főszakácstól egy esztendei fizetését előre, vett belőle szép ruhát, sarkantyús csizmát magának és beállított a királylányhoz. Azt mondta, hogy szerencsét akar próbálni, hátha meg tud a kérdésre felelni. No, akkora nevetés is támadt, még a galambok is nevettek az eresz alatt, hogy ugyan mit akar a legényke. Csak a királylány nem nevetett, azt mondta, nem bánja, felesége lesz, ha eltalálja, hogy milyen színű a haja. Az okos kis kukta sokszor látta, mikor a királylány a palota ablakában fésülködött, hamar rámondta hát, hogy felül arany, alul ezüst. No, elcsodálkozott a királylány, de azt mondta, ez még nem elég. Van néki egy nagy fekete medvéje, ha a legényke annak a barlangjában eltölt egy éjszakát, úgy, hogy semmi baja se legyen, hozzámegy feleségül.

Lemegy a legényke a medvebarlangba, csak egy marék diót, hasábfát, baltát meg a hegedűjét vitte magával. Ahogy leült a barlangban, ropogtatni, eszegetni kezdte a diót, kéri a medve, hogy adjon neki is belőle. Adott is, de nem diót, hanem kavicsot. Persze, hogy azt a medve nem tudta feltörni. Akkor a legényke elővette hegedűjét, játszani kezdett, hát a medve egyszeribe táncra perdült. Mikor elfáradt, arra kérte a legénykét, tanítaná meg hegedülni. – Szivesen – felelte a legény, - de előbb le kell vágni a körmödet. – A medve nem bánta. Akkor a legény belevágta a baltáját a hasábfába, oda beszorította a medve lábát, jajgatott is kínjában, a legényke meg nevette. Reggel aztán kimászott a barlangból, a királylány nagy örömmel fogadta, ilyen okos embert úgysem találhatott volna, hamar feleségül ment hozzá, a legényke királynak is olyan okos volt, hogy mindenfelől hozzá jöttek tanácsért.