Közelg a perc, mikor lágy szárán
imbolyogva
ontja minden virág a szent tömjénszagot:
járják az est legét a hangok s illatok:
valcer bús dallama, epedés kába sodra!
Ontja minden virág a szent tömjénszagot:
felsír egy hegedű, mintha egy szív
sajogna:
valcer bús dallama, epedés kába sodra!
Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt.
Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna,
gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot!
Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt:
alvadt vértóba fúl immár a nap korongja...
Gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot,
gyűjti a csillogó múlt romjait halomba!
Alvadt vértóba fúl immár a nap korongja...
Emléked mint arany szentségtartó ragyog.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése