Szelídlábú napjaim
Úgy futnak, oly titkosan! –
Mert minden múló napnak
Esőpermet lába van:
Mintha az ég, kék kannából,
Himbálja pozsgás vizét,
Míg szerteszét a palánta
Hullámlik s mélyül a rét.
Az ifjú napoknak
Múló eső heve van
S csobbanva rétjeim felett,
Száz pici sarkantyúsan,
Illanó kristálybokákkal
Úgy lengnek, ellengenek,
Eltűnnek s erre mondjuk, hogy
Időink eltellenek.
Fahéjszínü homokon
Damasztfényben száll a nyár,
Merre nézek, csupa hab,
Csupa csillámló sugár:
Fényben, brilliánscipőkkel
Fut sok órám hangtalan:
Mosolygok s mire felnézek:
Az ifjúság odavan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése