Mielőtt lemerülsz az álom mély vizébe,
Habozol tétován:
Félsz, hogy utánad én is leszállok a
mélybe,
És ugyanoda tán?
Ne félj: mert álmaink nem egyformák: ha
álmom
Engem pihentet el,
Téged káprázata a gyermekkori tájon
Holt társakkal kever:
Bejárod a mezőt, erdőket és tanyákat
S kedves ösvényemet:
Míg a mély ködön át, melybe magad te
zártad,
Én soha nem megyek.
Jó volna képeit bebarangolva egyszer
Álmodban lakni már!
Csak az aggasztana, hogy a nap újra felkel
És sarkadig kitár.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése