Német mese: A fekete madár

Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Semmijük se volt, se házuk, se kertjük, csak az ég a fejük fölött. S hogy mégse csurogjon az eső a nyakuk közé, egy eceteshordóban laktak.

Ha bemásztak a hordóba, ha kimásztak belőle, egyformán sokat veszekedtek, de annál kevesebbet dolgoztak.

Egyszer bemenekült hozzájuk az eceteshordóba egy fekete madár, s kérte, hogy meghúzódhasson náluk, amíg a vércse továbbrepül.

Az ember meg az asszony barátságosan megápolták a madarat, s mikor a vércse it továbbállt, útnak eresztették.

A fekete madár megköszönte jóságukat, s így szólt:

- Ha valamit nagyon szeretnétek, csak tapsoljatok hármat, mindjárt itt leszek, s amit kívántok, megteszem.

Azzal huss! - elrepült.

Ők meg tanakodni kezdtek, mit kérjenek. Megegyeztek, hogy először is egy szép házat kívánnak, tele kamrával, pincével. Legyen az istállóban tehén, az ólban disznó, az udvaron baromfi.

S mindjárt tapsoltak hármat. A fekete madár meg is jelent rögtön, s azt mondta:

- Minden meglesz!

De a következő pillanatban az eceteshordó is eltűnt, s a szegény ember meg a szegény asszony egy szép házban találták magukat.

Boldogok voltak - sokáig még veszekedni is elfelejtettek. Egyszer aztán azt mondta az asszony:

- Meguntam ezt a házat, szeretnék palotában lakni, selyemruhában járni, hintóban ülni!

- Jól van - mondta az ember.

S megint tapsoltak hármat.

Újra jött a fekete madár - és most is azt mondta: - meglesz! S eltűnt. De eltűnt vele a ház is, az istálló, az ól az udvar - és egy gyönyörű palota kertjében találták magukat, az asszonyon selyemruha volt, az emberen bársony, s az aranyos hintó is ott állt befogva - akár rögtön beülhettek volna.

Így éldegéltek egy darabig boldogan - míg csak az asszony meg nem kívánta, hogy királyné legyen, az ura meg király. S tapsoltak újra hármat.

Jött a madár - s az asszony odakiáltotta neki:

- Királyné akarok lenni!

De alighogy ezt kimondta, a palotára nagy fekete felhő szállt, s a fekete felhő közepéből hatalmas hangon így kiáltott a fekete madár:

- Takarodjatok vissza az eceteshordóba!

Így aztán minden odalett, ami volt. Mehettek vissza az eceteshordóba.

/Átdolgozta: Mészöly Miklós/