Léptem a pusztán messzire döng:
visszafelel rá búsan a föld.
Őszi táj, a madárdal oda -
boldog idő, hej, volt valaha?
Köd gömölyög félelmetesen:
lenn kusza gyom, s üres ég odafenn.
Csak sose értem volna meg itt
májusi fényt! - Az öröm be rövid!
/Ford.: Hárs Ernő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése