Z. Tábori Piroska: Hattyuhercegnő

Messze, messze Egyiptomban élt egy király, annak volt három lánya. Egyszer a király olyan beteg lett, hogy semmiféle orvosság nem tudta meggyógyítani. Összeültek hát a tudósok és valamelyik egy régi, ezeresztendős könyvben azt olvasta, hogy meggyógyul a király, ha elhozzák néki messze földről, Európából a láp virágát.

Fölkerekedett hát a három királykisasszony, magukra vették a hattyuköntösüket, amit a tündérkeresztanyjuktól kaptak és elindultak a lápvirágért. Legjobban sietett a legfiatalabbik, mert csak ő szerette igazán az édesapját, a másik kettő örült volna, ha a király meghal és a királyság rájuk száll.

A kis királyleány meg is találta a lápvirágot, már messziről meglátta, levetette hattyuruháját, hogy be ne sározza, úgy ment be a virágért. Azalatt odaért két testvére is, felkapták a királylány hattyuruháját, kacagva elszálltak vele és elásták. Maguk pedig hazaszálltak, azt mondták, hogy a lápot nem találták meg, hanem testvérüket egy vadász messziről lelőtte, azt hitte, hogy igazi hattyu. Búsult a király, búsult a nép is, de a két gonosz testvér rosszul számitott, mert a király addig nem halhatott meg, míg mindhárom lánya ott nem áll körülötte. Így csak feküdt, és sokat szenvedett.

Szegény kis királylány pedig ott élt a láp vizében. A láp királya feleségül akarta venni, csináltatott is néki óriási vizirózsa leveleiből kastélyt, kertet, de a királylány nem örült semminek, egyre beteg édesapján járt az esze. Egyszer, amint ott ül a vizirózsa kelyhében, piroscsőrű gólyamadár ereszkedett le melléje. Azt kérdi a gólya: - Miért sírsz, szép hercegnő? – A királylány elmesélte néki szomorú történetét, a gólya pedig semmitsem felelt, hanem felemelkedett és megindult szélnél sebesebben Afrika felé. Ott egyenesen a királyi palotára szállott és mikor senki sem látta, ellopta az egyik gonosz királylány hattyuruháját. Elvitte a királylánynak, az fel is vette, szedett egy csomó lápvirágot és hazaszállott vele.

No, megijedt a két gonosz testvér, de a kis királylány nem bántotta őket, meggyógyította édesapját és mikor a gólya feleségül kérte, hozzá is ment. Csak arra kérte a gólya, hogy az esküvőjük napján szálljon vissza vele a láphoz és ott fürödjenek meg együtt.

Meg is fürödtek, a gólyából olyan szép herceg lett, amilyen szép a hercegnő volt. Boldogan is éltek halálukig.