Nyugovóra szállnak
a nappali vágyak,
hol rózsáll a nád.
Mely függött remegve
sűrű nyírfaágak
közt, mint halovány rab,
lassacskán lebegve
kel a holdvilág.
Fűzfácskák viselnek
fehér, lenge selymet,
szunynak a habok.
Réten kuporogva
óriás a boglya,
s álmatlan keringnek
sötétlő szelindek
csapatok.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése