Homályos ligetekben
hűvös és gyönge szél kel,
csak az ég mosolyog le
ezer fénylő szemével.
Csak egy szellem motoszkál
a tenger morajában
s a szókban, mik a lomb közt
susognak haloványan.
Így zúg hullámra hullám,
hol gyászolnak a lelkek.
Így jön szó szóra, melybe
életet ők lehelnek.
A tarka földi álom
hangjain vontatottan
zeng át egy messzi hangzat,
ha figyelünk titokban.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése