Én, kit üdvözít szerelmed,
az alkalmat nem szidom:
annak, amit tőled elvett,
szívből örvendek bizony!
És mi szükség lopni vajjon?
Add önként nekem magad:
ha kell, örömest bevallom:
igenis, megloptalak.
Mit szívből adtál te nékem,
lesz dicső hasznodra még:
átadom nyugalmam, éltem
kincsét bízvást, mind tiéd.
Ó, ne játssz! Nem vagy te koldus!
Nem kincs tán a szerelem?
Ha ölellek, nincsen oly dús,
aki versenyez velem.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése