Csuka Zoltán: Szeptember

Fenn az égen bágyadó
Sárga lángú nap ragyog,

Lenn a kertben száz virág:

Tarkán égő csillagok.

Megborzong a levegő,

Zúg a fák halk kardala,

Titkos hárfán valaki

Mintha bús dalt játszana.

S mint a cselló, messziről

Kéményen és ablakon

Kíséri a dalt s mesél,

Zeng az őszi fuvalom.

Egyébként fű, fa, virág,

Meg se moccan, mintha még

Minden a kék ég alatt

Nyári csöndben fürdenék.

Csak, ha szemed fölveted:

Kék fecskeraj úgy cikáz,

Úgy csapong, oly nyugtalan,

Mint bújkáló, égi láz.

S akkor érzed, szíved is

Oly cikázó, nyugtalan,

Őszi ég alatt csapong,

Lázasan és hasztalan.