Bódás János: Mint a húr

Szenvedhetsz úgy is, mint az állat:
átok festi habosra szádat,
üvöltesz, mintha a világon
nyomorultabb nem volna nálad.

Vagy gyűlölettel, némán, zordul,
csak összezárt fogad csikordul,
s undorral elbújsz a világtól,
a szemed is befelé fordul.

Vagy tűrsz, s tested fonnyadva sárgul,
álmodozol egy más világrul,
kárpótlást már csak ott remélsz, ha
előtted majd a menny kitárul.

De aki ember, küzd halálig!
Benne a tüske is virágzik.
A húr is úgy szól legtisztábban,
ha megfeszítik pattanásig.