Dömény József: Vihar alatt

Hajoljatok is fák, porig…
Eget sötét felhő borít,
Kavarogva porgomoly rohan,
Mindent sodor, visz bősz roham.
Vihar süvöltve ront elő.
Magasba nyiló bércztető
Felhőbe mossa homlokát,
S morogva rémes hangot ád.
Madár elült, állat buvik…
Hajoljatok le, fák, porig!

Hajoljatok le fák, porig!
Villám suhintva csapkod itt
Lángpallosával, ágatok
Le porba hull, ha rácsapott…
Magas sudárt meghajtva Pán
Kimélve lesztek bősz csatán…
Villám ha sujt – gyilkos tüzét
Elszórja mind más helyre szét
És gyászba, búba nem borít…
Hajoljatok le, fák, porig.

Hajolj meg szív! vihar közelg,
Feléd huzódik mind közelebb.
Felhő borítja bús eged,
Villám cikázva fenyeget.
Ne félj, ne félj…csak légy erős…
Viharban sincs elveszve hős.
Bár meghajol, mosolygva néz,
Körülte mint sikolt a vész.
Vihar lassankint elvonul…
Hajolj meg szív, csak jámborul.