Jacques Prévert: Mese

Egy kis falucska szomorún hallgatta
Egy sebesült madárka bús énekét
Ez volt a falu egyetlen madara
S élt a faluban egyetlen macska
Az tépte a madárkát félig szét.

S a kis madár nem énekel már
A macska se nyalja a szája szélét
Ott mindenki most szomorún jár
És megrendezték ahogy dukál
A madárka szép temetését
A macska is lám megjelent ott
És mint a többiek úgy ballagott
A szalmából font koporsó után
Mit két kezében vitt egy kisleány
Ki szüntelen csak zokogott.

S így szólt a macska
Ha tudtam volna
Micsoda fájdalmad lesz te szegény
Egészen ettem volna meg én
S elringatnálak egy szép mesén
Hogy láttam amint a kis madár
Messze a világ végére száll
Hol nincsen már semmi határ
S nem térhet vissza soha már
Akkor kissé sajnálnád az igaz
De az ilyen bánatra lenne vigasz

A tanulság hallgass csak végig
Ne csinálj semmit se félig.

/Ford.: Reményi Gyenes István/