Paul Verlaine: Három év múlva

A szűk kapu rozsdásan megcsikordul.
Sétálok a kert drága, halavány
édesdeden andalgó sugarán,
nedves tüzek szikráznak fel a porbul.

A régi kert. A vadszőlő-lugasban
pár kertiszék, egy hosszú árnyas út,
a szökőkút ezüstös ajka zúg,
panaszkodik, pityereg, sírva, lassan.

A rózsa bólong, mint a múltba, régen.
Pár liliomszál merevül kevélyen,
a lombokon madárdal rezeg át.

Még áll a régi-régi kis veranda,
csöndben málik-kopik agg vakolatja,
s hervadnak a keserű rezedák.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/