Számomra ismeretlen szerző: Apuska meséje a karácsonyfa mellett

 Illatos zöld fenyőfa lombja,
Csillog rajta ezüst, arany
Kályhatűz fény melegét ontja,
Édes Karácsony este van.
Ma minden szívben gyertya lángol,
S e piciny kis láng úgy melegít:
Az ősi betlehemi jászol
Minden szívet felhevít.


Csillogó est, az ajkak dalba
Öntik ez örömünnepet,
Megállt minden - az eset nyugalma
Imád egy jámbor kisdedet.
Mesémet ma a valóságból
Hozom e csöndes estelen,
Lelked gondtalan világából
Figyeld meg drága gyermekem.


Közel van ide s mégis messze
A havas kalpagú Hargita,
Székely nemzetünk fészekhelye
Szorított ajkak bús titka.
Ott, hol habfehér márványsziklát
Görget alá a gyorspatak,
Ott, hol véreink magyar imát
Csak halk suttogva mondhatnak.


A havasalja közelében
Áll ott egy kicsiny házikó,
Hó födte fedelét fehéren
Öleli át a hulló hó
Este van, csönd, Karácsony este,
A házikóban nincs dolog,
Pislogó tűznél melegedve
Három kis székely kuporog.


Két kisfiú, Janika, Gábor,
S a kistestvérük Marika,
Kik mit sem tudnak más világból,
Kit szült s nevelt Hargita.
Hárman néznek bele a tűzbe,
Gábor suttogva mesélget,
Mese lángjától szívük tüze
S tűzlángtól arcuk feléled.


"Ma megszületett kis Jézuska
Dicsérték égi angyalok,
Három király kelt vándorútra
S jöttek báránnyal pásztorok,
Jászolban barmok leheltek rá..."
- Szólt így tovább a történet -
"Az égből ma minden gyereknek
Gyertyás fenyőfát küldenek..."


Gáborkáék is szintén várnák,
Hogy szólna fák a kis csengő,
S aranyos, díszes fenyőfáját
Hozná egy angyal, röppenő.
"Mily jó volna egy karácsonyfa
Rajt gyertya, színes pántlika,
Az angyal jászolkát is hozna...
Hogy örvendezne Marika..."


Így ábrándozgatnak hármasban,
A tűz lángja már pislogat,
Kintről a hold benéz, s a házban
Az éj álomra hívogat.
Máskor az édes álomlepel
Csábítva vágyva integet,
De ma, ma csupán vidám kedvvel
Vár, vár a három kisgyerek.


"Az angyal mégis eljön hozzánk!
Jani, Marika jöjjetek!
Lesz nekünk is ma karácsonyfánk"
- szólt Gábor, hogy öltözzenek.
Talált is már a kisfiókban
Gyufát s egy gyertyának felét,
Nyílik ajtó s csöndesen, titokban
A három gyermek rajt kilép.


Havas világra Hold világít
S million fényes csillagok,
A fenyves erdő idelátszik
A fákon hószikra ragyog.
A három gyermek ropogtatja
Láb alatt a fagyott havat,
Valahol messze farkas hangja
Üvölt, de visszhangba akad.


Már messziségben kúsznak, másznak
- Tisztás már közel tündököl, -
Lélegzetük, mint felhővágyak
Törnek ki kicsiny tüdőkből.
Kis fenyő a tisztás közepén,
Rajt hórózsák nyílanak,
A három gyermek körülvette
Hárman elkószált madarak.


Gyufa sercen, gyufa gyullad
S a kis fenyőnek tetején
A hókorona égig mutat
Egy szent Karácsony éjjelén.
A farkas hangja közelről szól
... Dalol három kicsiny torok,
A Hold világít, gyertya lángol:
"Ne fé-hél-jetek pá-hász-torok..."


Csendül a dal az erdők között,
Az égi hangok elszállnak.
Pusmog a farkas, tovább szökött,
Őzek riadva szaladnak.
De hirtelen megállnak, néznek,
A tisztás közepén mi van?
Buksin fülelve előbbre lépnek,
S néznek kíváncsian.


A három gyermek csak dalolgat,
Tapsikál közben Marika,
Öröm, öröm, mit ez éj hozhat,
Boldog Karácsony éjszaka.
"Ne féljetek Pász-torok-torok,
Örvendezze-tek!' - ím múltba
Vezetik őket szent dalok
Vágya: "Ne sírj kis Jézuska."


Gyertya leégett, végsőt serceg,
Korona már csak fehérlik.
Dalolva megy a három gyermek,
S az őzek lassan kísérik.
És vidám kedvvel hangzik a dal,
Már fel is tűnt a házikó,
Új ének szól: "Mennyből az angyal..."
- Lassan megindul s hull a hó.


Három boldog kicsiny kis székely
Alszik már - ágyuk melege
Öröm, mennyi egy szívben fér el
S álmuk Betlehem szelleme.
Marika mosolyog, - álmában
A kis jászol elé jutna...
"De csitt! Dal kél a kis szobában, -
"Ne síjj, ne síjj kis Jézuska!..."

                   ***

Vannak ott sokan Gáborok,
Vannak számosan Marikák,
Vannak sok millióan vándorok
Kit az élet csak hajt át,
Vannak romba döntött tűzhelyek,
Vannak bús, sötét házikók,
Vannak énekes ünnep helyett
Dal nélküli Karácsonyok.


Gondolj reá a szent fa alatt,
Hogy testvéreid e Marikák,
Hogy énekelni ott nem szabad,
Mert magyarok a Janikák.
Ha égből nem száll le az angyal,
A Te imád szálljon oda,
Hogy nekik is ünnepi dallal
A szent Karácsonyt elhozza.


Mert ilyen egy Karácsony este
Ott messze, ami oly közel,
Ott ahol a Hargita feje
Belepve kristály fedővel,
Ott, hol habfehér márvány sziklát
Görget alá a gyors patak,
Ott, hol véreink magyar imát
Csak halk suttogva mondhatnak.


S  most, hogy e szent Karácsony estén
Száll, száll az Úrhoz szent dalom
"Mennyből az angyal" - lejött mellém
És ez Te vagy angyalom.
Kacagó ajka rózsásan piheg
Oh, idevetődött Marika,
Magyar imát mondok, piciny szíved
Dobog: "Ne sírj kis Jézuska!..."