Különös táj a
lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne:
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
álarcos vendég jár táncolva benne:
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
Dalolnak, s
zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amíg a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amíg a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús
holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
/Ford.: Szabó
Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése