Paul Verlaine: Szivemben könnyezik

Eső könnyében áll a város (A. Rimbaud)

Szivemben könnyezik:
s esik kint is, az utcán.
Mi bánt, mi keserít,
hogy szivem könnyezik?

Óh, eső, édes ének
aszfalton s háztetőn!
A gyötrődő szivének
balzsam e csöndes ének!

Ez a könny, ez a gyász
ok nélkül kesereg ma.
Úgye, semmi csapás?
Butaság ez a gyász.

S ez a fő-kín a szivben:
sírni, s nem tudni miért.
Se hóhérom, se hivem,
megszakad árva szivem.

/Ford.: Szabó Lőrinc/