Erő és virtus elhagyott
Barátok, jókedv – veszve rég:
És veszve rég a büszkeség,
Mely lángelmémmel áltatott.
Barátok, jókedv – veszve rég:
És veszve rég a büszkeség,
Mely lángelmémmel áltatott.
Igazság istenasszonyát
Szerettem, mint egy szeretőt:
De amint átöleltem őt,
A kívánság csömörre vált.
Szerettem, mint egy szeretőt:
De amint átöleltem őt,
A kívánság csömörre vált.
Pedig csak ő, csak ő a szent!
S ki elkerülte idelent,
Az mindörökre sínyli…
S ki elkerülte idelent,
Az mindörökre sínyli…
Isten szólít. Felelni kell!
- Egy kincsem nem vesztettem el:
Hogy tudtam néha sírni.
- Egy kincsem nem vesztettem el:
Hogy tudtam néha sírni.
/Ford.: Mészöly Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése