Conrad Ferdinand Mayer: Tetőn

Ma újra a régi suhanc vagyok én! -
Zuhogó vizeken bukfencez a fény,
Szikrát vet a hó a hegyek tetején…

Mint bűvös italt habzsolva iszom
Rohanó szelek árját itt a fokon,
És föllobog újra vad ifjukorom…

Ó, boldogító szelek isteni sodra!
Ó, vérszinü rózsa sürű teli bokra!
Ó, messzi tetők kékes, pici fodra!

Már oszlik-foszlik a köd puha fátyla,
Mély kékjit az ég pompázva kitárja,
Fönn sas lebeg ott, egy helybe megállva.

S odafönt tollas kebelében dörömböl
Az én szivem is ma a részeg örömtől,
Habzsolva a mennyei fényes özönből…

Ni, ott a vadász megy a szikla-soron!
A szürke falon lelapulva oson…
Most…csillan a puska a kék azuron…

Ó, isteni perc! Szivem ég fele száll!
„Csak völgybe ne, vissza ne!” – így kalapál…
Most lőjj, te vadász: a szivembe találj!

/Ford.: Mészöly Dezső/