Angiolo Silvio Novaro: Kunyhót szeretnék építeni néked

Kunyhót szeretnék építeni néked,
befuttatva zölddel egészen,
mely átzöldellné mind az egész évet.
Jó erős vázra raknám, állna épen
szép öt szál deszkán,
mely rozsdaszín lesz tán.
A tetejére szagos lombot tűznék,
meg némi indát, venyigét is ám!
kecses hajfürtként igazítanám.
Tölteném kedvem abban igazán -
s hol híja volna, oda rózsát fűznék.

Te meg odabenn szépen pihengetnél,
a csönd lelkével versenyt izengetnél,
levél s virág közt azúr kandikálna,
nem rebbenne, csak egy-egy szárnycsapásra.
Szerelmem Napja odatűzne éppen
nyakad- s kezedre. Versem zenéjében
merevségedből menten kiengednél:
oly kényelmesen elnyújtóznál benne,
mintha boldog vér iramlása lenne -
s lehunyva pilláid éjszemeden,
számlálnád kincseid két kezeden.

/Ford.: Rónai Mihály András/