Beöthy Zsigmond: Ősz felé

Gólya, fecske menni készül,
Ősz közelget, siet a nap,
Ki mosolygasz még, bár gyengén,
Te is eltűnsz, nyár, maholnap.

Oh szerelem, hő deledről
Mért szaladsz oly sebesen le:
Melegedből még nehány nap,
Csak nehány nap be elkelne.

Mely az ősz ködébe hajlik,
Szép, szép az a nyári alkony:

Csak a szív ne hidegednék,
Mint a lég a szürke halmon.

Délibábos álom, ábránd,
El a nyárral merre szálltok?
Oh mint egykor, fog-e még majd
Tündökölni szép ruhátok?

Hűsül a lég, hül a sziv is,
A képzelmek is borongnak:
Ősz fuvalma tépi, tépi
Virágát az ábrándoknak.

Virágos nyár s szerelemnek
Alkonyában int egy emlék:
Lángok hamvadó parázsa,
S lombon sárguló levelkék.