Catulle Mendés: Felejtés

Kísértetek, hűlt szenvedélyek,
Lidérces csókok, menjetek!
Ti boldog kínok, drága mérgek,
Hagyjátok hervadt lelkemet!

Sirámos-hangú őszi fecskék,
Kik szállva kéklő bolton át,
Remélitek jobb otthon enyhét,
Hagyjátok e kihűlt tanyát!

A tűznek nem maradt csak üszke:
Sötétben jó , rossz egybefoly…
Hol van a rózsák közt a tüske?
S a tüskék közt a rózsa, hol?

Már vége láznak, őrületnek:
Mint estre éj, jön áradón
A nagy felejtés…Mert felejtek!
S ez tán utolsó bánatom.

Hűlt szívemben, mely egyre zordabb,
Mely semmitől se gyúl ki már,
Így vész nyoma a fájdalomnak,
S hogy nyoma vész, már az es fáj.

/Ford.: Mészöly Dezső/