Else Lasker-Schüler: Dal

Szemem mögött nagy vizek állanak,
El kell még sírnom mindjöket.

Szeretnék fölszárnyalni, mindig, mindig,
El a költöző madarakkal.

Tarkán lihegni a szelekkel
a nagy levegőben.

Ó, én szomorú vagyok,
a hold arca tudja ezt.

Ezért a sok bársonyos áhítat,
ezért az induló hajnal körülöttem.

Mikor szíved kemény kövén
eltörtek csapdosó szárnyaim,

A rigók, mint a gyász rózsái,
magasra röppentek a kék bokorról,

Minden elfojtott csivogás
ujjongani szeretne.

Szeretnék fölszárnyalni én is,
el a költöző madarakkal.

/Ford.: Márai Sándor/