Else Lasker-Schüler: Szerelmi dal

Te nem vagy itt,
sötét a város.

Összegyűjtöm a pálmák árnyait,
alattok jártál.

Valami dallamot dúdolok egyre,
derűsen leng az ágak között a dal.

Szeretsz megint -
kinek mondjam el ezt a mámort?

Bölcsnek vagy menyegzősnek?
A boldogság visszhangját kedvelik.

Mindig tudom
mikor gondolsz te reám –

a szívem akkor kisgyerek,
sikolt.

Az utca minden kapujában
elődöngök és álmodok.

Segítek a Napnak, Szépségedet
fölrajzolni mind a házak falára.

De kevesebb leszek, kevesebb, semmibb,
te veszel el valamit belőlem.

Karcsú oszlopokkal ölelkezem,
míg ingadoznak.

Mindenfelé vadparaj integet,
ezek a mi vérünk virágai.

Elfulladunk a szent mohában,
arany bárányok gyapja ez.

Ha most egy tigris
nyújtózna át

a távolba, mely köztünk éktelen,
egy csillagról egy más csillag felé.

*

Hajnalban arcomon
pihen leheleted.

/Ford.: Márai Sándor/