Tompa Mihály: A hangyákhoz

Jó reggelt, sürgő hangyanép!
Korán munkához láttatok…
Henyélő nincs közöttetek!
Nálunk nem így van a dolog!
Egyik, törvén kemény ugart,
Napestig izzad, dolgozik:
Másik, rugalmas pamlagán
Végignyúlván – unatkozik.

A munka nálatok közös,
Az a jószág, a szerzemény:
Mindenki dolgozik s eszik…
Hja! nálunk ez más rendbe’ mén:
Itt a henyélő: potrohos,
Bőrébe csak szuszogva fér:
De a meghámlott-marku nép,
Oh, az pogányul – ösztövér!

Ti nem versenygetek: de egy
Békés család országotok,
Ott nincs enyém, nincsen tied…
Nálunk máskép van a dolog!
Egymást felfalni, érdekink
Csatáiban készek vagyunk.
Fordítjuk a köpönyeget,
Eladó lesz hitünk, szavunk!

Ha veszély van, tinálatok
Mindenki vívni, halni kész,
Tojásit menti a szüle…
Nálunk a honfi szóvitéz!
Nem áll meg emberül helyén,
De félreáll, - s uramfia!
Az asszonynak elébbvaló
Az ékszere, mint a – fia!

És – jó hangyák – tirajtatok
A külső köntös fekete:
Nálunk belől hordozza ezt
Sok ember lelke, érzete:
Hanem hogy itt is annyi sok
Csúszó-mászó férget lelünk
A ronda porban: véletek
No, már ebben megegyezünk.