2014. január 18., szombat

William Shakespeare: A szonettek könyvéből



XX

Lányarcot kaptál Teremtőd kezéből,
vágyam királynői királya, Te,
s lányszívet is, de mentes az szeszélytől,
mi a csaló nők áruló jele.
Övéknél is fénylőbb szemed, s nem ádáz:
amit csak néz, arannyal vonja be:
a férfiúság tükre: belekápráz
a férfiszem, s gyúl tőle nők szive.
Nőnek szánt téged nagy Természet-asszony,
de vágyra gyulladt, gyúrva testedet,
s megtoldotta – hogy tőlem elszakasszon -
valamivel, mi célom nem lehet.
Ha nők kedvére formált kéjesen,
hasznod vegyék – s szerelmed add nekem!

/Ford.: Mészöly Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5