William Shakespeare: A szonettek könyvéből

LII

Gazdag vagyok, ki kulcsot rejteget,
mert drága holmit eltett zárt dobozba,
s csak nagy titokban, ritkán nézi meg,
hogy boldogságát még tovább fokozza.
Az ünnep attól oly vérpezsgető,
hogy minden évben csak nehány akad,
akár nyakéken egy-egy drágakő,
vagy ritka gyöngy, mit véd a foglalat.
Úgy rejt az idő téged, mint szelence,
s úgy óv, mint elzárt díszruhát a zár:
páratlan óra, különös szerencse,
ha olykor-olykor hirtelen kitár.
El-eltünésed kéjesen gyötör:
ha itt vagy – ünnep: várnom rád – gyönyör.

/Ford.: Mészöly Dezső/