Ioan Alexandru: Szüleim

Ősz szüleimet látom menni most
Föl a szegényes kis erdélyi dombra
Mintha a húnyó őszi ég alatt
Két földönjáró csillag gyalogolna

Apám vállán az új átalvető
Szentelt olaj van búza s gyertya benne
Halottak napján erdő közé tart
Hová az ősök vannak eltemetve

Bazsalikommal kezében anyám
Megy utána kendőkbe bugyoláltan
Bocskora deres tarlón nyiszorog
Mennyben a falu mint juh a gyapjában

Kék hideg csípi arcuk kiszedi
Anyácskám barna szeméből a könnyet
Föléjük ama bíborszín galamb
A déli verőben glóriát lebegtet.

/Ford.: Kányádi Sándor/