Magda Isanos: Gyermekem, ne keress

Gyermekem, ne keress, a földi lények
mind rólam szólnak majd, s igazat beszélnek.
Ne mondd, amikor nem leszek:

édesanyám már ezt sem érte meg.

Ott mosolygok majd minden virágon,
tudd meg, hogy gyakorta körüljárom
esőfelhőként mind a kerteket,
hol sok eltöltött delem szendereg.

Ha szenvedsz, esténként szólíts engem,
s én szíved szavára megjövök,
még ha szárnyammal át is kell szelnem
a láthatárt a tengerek fölött.

Új orcámtól ne ijedj meg, szívem.
Nem mondd: az én anyám nem volt ilyen.
Majd megismered a meséimet,

ha ablakodban a nyárfa zizeg.

Sok jelből megtudod, hogy én jövök,

hogy én álltam meg az ágyad fölött,
átölel, meglásd, a hús lehelet,
s a csillagok ágyadhoz térdepelnek.

/Ford.: Majtényi Erik/