Johannes R. Becher: Éhező álma

Nem tudtam én már, mi az álom
S mikor van itt az est.
Hosszú a nap, ha végét várom,
Az éhség tette ezt.

A földből vágtam egy darabkát,
Leszelte hosszú késem.
Fekete földkenyérből ettem,
Az lett az én ebédem.

Esett a langy meleg eső,
Mártássá vált a számon.
Csodásan jóllaktam s hamar
Elringatott az álom.

Magasan ömlött az eső
Álmomban. El nem értem.
Lucskos és hideg volt a föld,
S hullaszagú a szélben.

Az utcákon folyton kerestem:
Hol adnak egy kis ételt?
Az emberek kiváncsian
Nézegették a késem.

Átbolyongtam sok-sok napot,
Vagy egy hetet így mentem.
Aztán egy kövér potrohost
Szúrtam le ínségemben.

Felhúztak érte. Nyakamon
Kötél csavarodott.
Alattam messze volt a föld.
„Hé, adj egy darabot!”

Körül mindenki nevet: a
Kötél a húsomba ég.
„Csavargó gyilkos, te!” köpött
Arcomba a pribék.

Így ébredtem az álmaimból.
Tapogattam nyakam.
De jó, hogy mindez puszta álom.
Esni fog biztosan.

A föld is itt fekszik előttem,
Fűszerszag száll elő.
Eszem én már naponta többet,
Hisz minden ehető.

Földet eszem, szenet, követ,
A szél fúj jóízűn.
Enni hív minden, hogy mi többé
Éhesek ne legyünk.

Többet eszem, többször eszem
S vékony leszek, sovány.
Ez lesz a sok evés: a föld,
Eső és szél nyomán.

És nem tudom már, mi az álom,

S mikor van itt az est! -
Hosszú a nap, ha végét várom,
Az éhség tette ezt.

Ha nemsokára meghalok,
Álljon sírom felett,
Meleg ételt is hozzatok,
Bármit, amit lehet:

„Itt nyugszik, aki fekhelyet
A földön nem talált.
A városban élt veletek,
Ne feledd, jóbarát!

Nem talált sehol fekhelyet,
Csak azt, hol most pihen.
Jóllakásig abból evett,
Miből még senki sem.

Földet evett, szelet, követ,
Üres esőt ivott.
De felkiált a sírból is:
Adjatok enni most!

Mégis, vándor, ha itt időzöl,
Csak imákat ne nyögj.
Menj, ülj asztalhoz, ülj le ott, hol
Jó étel gőzölög.

S ha nincs az asztal megterítve,
Ne nyelj követ, szelet!
Éhes vagyok! – kiáltsd üvöltve,
Hogy megrettenjenek.

Nem nyílik tán tüstént az ajtó?
Zúzza be kezetek.
Tietek minden itt, egyétek!
Ti – ne éhezzetek!”

/Ford.: Simon István/