Johannes R. Becher: A kétségbeesés éjszakája

Mit mond az éj nekem, ha egymagam
Mint idegen, ki nyelvét sem tudom,
Faggatva őt, az utcákat rovom?
Hallgatni fog csak némán, szótalan?

Hallgatni fog, ha megkérdem: „Miért?”
Hallgatni fog, ha kérdem: „Még soká?”
Hiába faggatom sok éjszakán?
Süket marad és soha meg nem ért?

Mit mond az éj nekem? Megbíztat-e,
Mint egykor sok hazai éjszakán?
Lepillant ez az éj valaha rám?
Csillagvilága nékem csillan-e?

Mit mond az éj nekem? Ó, balga hit!
A néma éjben csak szavam dadog.
Fa lombja nem hull, szellő nem susog.
Az éjt hívom…S a nap kijózanít.

/Ford.: Kardos Pál/