Kányádi Sándor: Reggel még…

Reggel még a hétalvó Nap
dunyhájából ki se látszott:
mosdja már a zubogóban
szeméből a téli álmot.

Bele-belenéz a vízbe,
nézi magát s úgy találja,
bozontos nagy szakállá nőtt
ősz óta a borostája.

Keni magát hólé-habbal,
a pataknak nekitérdel,

és lehúzza a szakállát
egy alkalmas jégpengével.

Teregeti kék köpenyét,
majd magára kanyarítja,
vállára száll valahonnan
énekelni a pacsirta.

Hóvirágból, ibolyából
bokréta nő kalapjába,
ül a Nap a dombtetőn és
rámosolyog a világra.