Édesanyám rózsafája
Bimbócskáit tárja-bontja,
Ki is nyitja legszebbikét,
Tán-talán a hajnalsetét!
Hajnalsetét oszlására
Ott terem a nap sugára,
Költögeti, szólongatja:
Kik-kuk piros pünkösd napja!
És - ha moccan, jaj! ha ébred,
Rátűz minden pompát, éket:
Szinaranyt a levelekre,
Ámuljon a lengő lepke.
Égő bibort pártájára:
Szálló szellő hadd csodálja,
Hadd csodálja s utja, földje
Mentén, széltén hirét költse!
Édesanya rózsafája
Kivirágzik pitymallásra,
Éjjeli harmat megmosdatja,
Megkendőzi a hajnalka.
Azalatt már ki is varrták
Ruháját a csillagocskák,
Mennyi széle, ránca, fodra,
S rá harmatból gyöngyök szórva!
Fel is ölti, felpróbálja,
Hadd kacagjon minden rája!
A vén akác megdicsérje,
Zümmögő méh táncra kérje.
A madárdal róla zengjen,
Fű, fa csak hozzá csevegjen,
S két jóságos szem sugára
Odaüljön homlokára!
Édesanya rózsafája
Kibimbódzott pirkadásra,
Éjjeli harmat megmosdatta,
Kendőzködött a hajnalba.
Napsugárka költögette,
Bámult a lengő lepke,
Szálló szellő megcsodálta,
Róla zengett a madárka!
Az akác is megdicsérte,
Zümmögő méh táncra kérte,
Csak csupán a drága két szem
Nincs sehol! Nincs közelében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése