Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő - Tormay Cécile ( részlet)

Fény és árnyék

1919-1925 között Tormay Cécile rengeteg közszereplésen vett részt: egyrészt mint a MANSZ elnöke járta az országot, másrészt egy sor társadalmi szervezetnek is tagja volt. Gyakran nyilatkozott és szólalt fel különböző gyűléseken. Jelentős agitációs munkát végzett az 1920-as és 1922-es választások során, Bujdosó könyve megírásával is jó szolgálatot tett a Horthy-rendszernek. Országos ismeretségre tett szert, s mint közszereplőnek hirtelen a magánélete is reflektorfénybe került. 1923-25 folyamán zajlott le az a persorozat, amely Tormay Cécile jó hírét jócskán megtépázta.


Az eset egy válóperrel kezdődött. Tormay Cécile közvetlen munkatársának és barátnőjének férje, Zichy Rafael válni akart feleségétől, mivel házasságot ígért szeretőjének. Felesége azonban erre nem volt hajlandó. E korban még nem választották olyan könnyen szét a házastársakat, ha az egyik fél nem adta a hozzájárulását, akkor nagyon súlyos indokot kellett felhozni a bíróság előtt ahhoz, hogy mégis kimondják a válást. Zichy Rafael ezért feleségét azzal vádolta meg, hogy természetellenes kapcsolatot tart fenn Tormay Cécile-lel. Tanúnak a Werbőczy utcai palotájukban szolgáló négy alkalmazottat nyerte meg, akiknek vallomását 1922-23 folyamán közjegyzői okiratba rögzítette. Mivel ezzel sem sikerült feleségét jobb belátásra térítenie, 1923. október 30-án beadta a válópert.

Zichy Rafael koronatanúja palotája portása volt, aki a gróf parancsára megfúrta a grófné hálószobájának a mennyezetét és onnét figyelte úrnőjét. A helyszíni szemle szerint azonban ezen a lyukon keresztül Walter nem láthatta azt, amit állított. Másrészt a Walter által vezetett megfigyelési füzetről is kiderült, hogy utólag készülhetett, olyan időpontok is szerepeltek benne, amikor Tormay Cécile biztosan nem járhatott a palotában. A másik tanú, Zeisler Mária komorna, Zichy Rafael korábbi szeretője, a per során változtatott előzetes tanúvallomásán, ezzel tovább rontva a gróf tanúinak szavahihetőségét. A bíróság végül 1924 áprilisában elutasította a házasság felbontására irányuló kérelmet.


Közben Tormay Cécile és Zichy Rafaelné hamis tanúzás és hamis tanúzásra való felbujtás és rágalmazás miatt beperelte Walter Józsefet és társait. 1925 novemberében Zichy Rafaelt másfél év börtönre, Walter József portást 1 évre, Deák István komornyikot 1 évre, Próznik Ferencné komornát 4 hónapra ítélték. Többszörös fellebbezés után Zichy Rafael 10 hónapot, majd csak 14 nap büntetést kapott.

A büntető per tárgyalása zárt ajtók mellett folyt, de az ítélethirdetés nyilvános volt. Erről a lapok is beszámoltak, az újságírók és olvasók pártállásuktól függően adtak hitelt ( vagy nem) Zichy Rafael vádjainak.

Az újságírók, illetve lapjuk beállítottsága általában már abból kiderül, hogy milyen főcímmel hozták az esetet. A 8 Órai Újság tudósítója az egész ügy hátterében V.-nét sejti, ahogy ez már a főcímből is kiderül, és magában a cikkben is hosszan fejtegette a gróf és V.-né viszonyát:

 " Gróf Zichy Rafaelék házasságának históriája. Hogy kezdődött a grófi pár elhidegülése egymástól? A lornyonos szépasszony - a grófnő iparvállalkozása, a szövőszék akció, megismerkedése Tormay Cécile-lel - Titkos kémlelőlyukak, mikrofonok és cselédnapló.

A sértettek erkölcsi tisztaságát, makulátlanságát és szavahihetőségét a per anyaga nem tudta elhomályosítani.

(...) Keresd az asszonyt: Ennek az egész ügynek a kezdete évekkel ezelőtt indult el, mikor is Zichy Rafael gróf megismerkedett egy akkor főváros szerte ismert szépasszonnyal. Addig nem volt semmi baj, a Zichy grófi pár házasságát nem zavarta semmi. De a szép asszony aztán alapos bajt csinált. Egy ideig csak akkor kísérgette a gróf, ha napi sétáját végezte a korzón, később azonban mindennapos vendége lett otthon. Volt idő, mikor nap nap mellett együtt ebédeltek és vacsoráztak a Margit-szigeten. Akkoriban már komolyabban beszélték a fővárosi társaságok, hogy a gróf válni akar, és a jó barátok egész tömege fáradozott azon, hogy a házasélet nyugalmát helyreállítsa. A fáradozás azonban teljesen hiábavalónak bizonyult. A gróf úgy látszik az érett férfi végzetesen komoly szerelmével tartott ki a szép asszony mellett. Tagadhatatlanul érdekes és feltűnő jelenség volt V-né, mindig arisztokratikusan egyszerű sötétkék kosztümben járt, bő, plisszírozott szoknyát hordott, és hosszú ,ringó jaguárlépésekkel ment az utcán, karcsún és könnyedén."

V-né nem más, mint dr. Világosi József ügyvéd elvált felesége, Hudomel Ilona, akiről a válóperes ítéletben azt olvashatjuk, hogy olyan hatással volot a grófra, hogy az " szabad akaratát jóformán elvesztette," és emiatt már 1916-ban rá akarta venni feleségét a válásra.

 Az Új Nemzedék természetesen baloldali politikai támadást vélt felfedezni az eset hátterében:

 
" Az ügyész súlyosbításért fellebbezte meg Zichy Rafael másfél éves börtönbüntetését.
" A sértettek makulátlanságát a per anyaga egyetlen árnyalattal sem tudta elhomályosítani"  - A megokolás szerint Zichy Rafael a " rosszhiszemű cselekmények garmadáját" követte el.

(...) Magán a hamis tanúzáson, rágalmazáson, becsületsértésen felbujtáson kívül világnézeti szempontok is domborodtak ki ennél a bűnpernél. Az egyik oldalon a sértettek? Tormay Cécile és Zighy Rafaelné grófné, a magyar közélet kiváló szereplői és a keresztény-nemzeti mozgalom vezetői, akiket, amint a bíróság is megállapította tegnap, Zichy Rafael gróf felbujtására az ő cselédsége rántottak bele ebbe a rágalomtömkelegbe. A másik oldalon pedig a vádlottak, akiknek megjelölt bizalmi emberei sorában elég rámutatnunk Szász Zoltánra, az erotikus szenzációhajhászás magántudósára és a lipótvárosi hisztérikák szellemi táplálójára, avagy például Szirmai Rezsőre, a vádlottak védőinek sorában pedig Blauner Mórra, aki öt esztendővel ezelőtt a népbiztosok egyik védője volt, nem különben Györki Imrére, a szocialista képviselő-ügyvédre. Ezek a világnézeti atmoszférák fűtötték a tárgyalóterem levegőjét, és bizonyos oldalon a világnézeti kérdésnek ez a kiaknázása játszott közre, hogy minél nagyobb szenzációvá dagasszák a Zichy Rafael és vádlott társai által szórt rágalmakat."

A Pesti Napló első oldalon hozta az ügyet, és rendkívül részletesen ismertette a " strindbergi botránypör" ítéletének indoklását, így az olvasók könnyen következtethettek rá, hogy miről volt szó a zárt tárgyaláson.

Bár az ítélet hangsúlyozta, hogy "  egyetlen árnyalattal sem tudta elhomályosítani", valójában nyilvánvaló, hogy az ügy alkalmas volt arra, hogy Tormay Cécile-t gyanúba keverje, bár a MANSZ tagjai kiálltak mellette, és tüntetőleg örökös elnöküknek választották 1926 januárjában.

Ez a per, amelyet Tormay személye elleni politikai támadásként élt meg, nagyban hozzájárulhatott ahhoz a komoly vallási fordulathoz, amely benső életében ez idő tájt történhetett. Erről ő maga számolt be egy 1926-ban kelt levelében egy pap barátjának, Brisits Frigyesnek, akihez fűződő kapcsolata - levelezésük tanúsága szerint - az évek során egyre őszintébbé vált. Brisits azon kevesek közé tartozott, aki előtt Tormay képes volt megnyílni, érzéseit és gondolatait kendőzetlenül feltárni, túllépve az erősen belenevelt tartózkodó magatartáson. Brisits lassan Tormay műveinek kritikusából lelki vezetőjévé és közeli jó barátjává lett, bizonyára nagy szerepe lehetett közös beszélgetéseiknek is Tormay lelki életének elmélyülésében. Az említett levélben Tormay Szent Ferencnek egy ismert tanítását idézi: Egy alkalommal , amikor Szent Ferenc Frater Lionéval Perugiából hazafelé tartott Santa Maria degli Angeli kolostorába, a " tiszta örvendezés"-ről, az igazi belső örömtől beszélgettek. Szent Ferenc szerint akkor tapasztalhatnánk ezt meg, ha amikor átfagyva, elfáradva megérkeznének a kolostorhoz, a kapus testvér nem ismerné fel őket, szidalmazná, sőt végül meg is verné őket, amikor újra és újra kérnék bebocsátásukat. "Ha mi ezeket türelmest viseljük, és vigassággal és jó szeretettel,(...) ebben vagyon a tökéletes örvendezés.(...) A Szent lélek minden kegyelme és adománya felett, melyet Keisztus az ő barátainak ad, vagyon az, ha valaki önmagát legyőzi, örömest visel Jézus Krisztus szerelméért minden fáradalmakat, szidalmakat, szégyent, igazságtalanságot és szorongattatást."

Vagyis több éves pereskedés után rá kellett jönnie Tormaynak, hogy jogi úton nem sikerülhet önmaga számára megnyugtató módon rendezni az őt ért sérelmet, függetlenül a bíróság ítéletétől. Tehát " ugrania kell", vagyis egy más ( lelki-szellemi)  szinten kell értelmeznie és elfogadnia a vele történteket:

" Ma délelőtt küldtem el egy táviratban utolsó intézkedésem foglalatját, mely még a Fioretti fordításhoz kapcsolódott.

Ezzel lezárult az a munka, amelyet Isten küldött, hogy megvigasztaljon, és megmagyarázza annyi szenvedésemnek okát, megmagyarázza, miért kellett annyi kődobást, annyi hazug vádat, annyi megaláztatást és bántalmat elviselnem. Három esztendő óta miért kellett hóban, esőben a Santa Maria degli Angeli kolostorának kapuja előtt vesztegelnem, miért ütlegelt nagy botjával a kaputartó. Mindent  megértettem. És higgye el, némelykor munkám közben megakadt a tollam, és elfutotta a könny a szememet, olyan mélyen megrendített a titokzatos és mégis oly egyszerű és magától értetődő út, melyen Isten annyi  keserűségtől lázadó lelkemet egy réges-régi kis szent könyvecske révén elvezette bántalmazásom megértésének világosságába." (...)