Le az utról - még csillog szelíden
ott az ösvény...fehér kavicsok...
Csöndes éj: Istent figyeli minden
és csillag csillaggal társalog.
Ünnepi ég tündöklik felettem:
alszik a föld, puha, kék varázs:
mi dörömböl, mi fáj úgy szivemben:
vágy s remény? vagy lelkifurdalás?
Nem, ez a szív nem hisz már a vágynak
és nem bántja elmult zűrzavar:
szabadságot és békét kiván csak,
aludni és feledni akar.
De nem sír kell neki, nem enyészet -
Szeretnék pihenni, végtelen,
de hasson át a dús, a nagy élet,
de ne fojtson többé kebelem:
zengjen körűl mindig bűvös ének,
két szerető mámoros dala,
és csobogjon fejemnél a szélvert
tölgyfalomb örökzöld moraja.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése