Élt egyszer a határban egy pajkos
kedvű nyulacska. Egy szalmakazalban ütött tanyát, mert tudta, hogy télidőben
nem tanácsos a szabad ég alatt éjszakázni.
Egy napon, amikor reggeltől késő sötétedésig havazott, a nyuszi kinézett a szalmakazal rejtekéből és a távolban egy rókát vett észre.
- Éppen jókor jössz... - gondolta a nyúl. - Meg foglak leckéztetni...
És nagy hirtelen körbefutotta a kazlat, majd ismét beugrott a kellős közepébe.
Odaért a róka a kazalhoz. Megérezte a nyúl szagát, és lelkendezve futni kezdett a nyomon körbe-körbe. Hiába futkosott, nem lelte a nyuszit.
Mérges lett. Hazaszaladt a feleségéért.
Most már ketten kezdték keresni a tapsifülest. Egyikük erre, másikuk arra.
De alig lódultak neki, úgy egymásnak rohantak, hogy mind a ketten csillagokat láttak, nagyot bukfenceztek a hóban...
A pajkos, okos nyuszi a kazal mélyén jóízűen nevetett az oktalan rókán, aki pedig annyira ravasznak tartja magát.
/Ford.: Antalfy István/
Egy napon, amikor reggeltől késő sötétedésig havazott, a nyuszi kinézett a szalmakazal rejtekéből és a távolban egy rókát vett észre.
- Éppen jókor jössz... - gondolta a nyúl. - Meg foglak leckéztetni...
És nagy hirtelen körbefutotta a kazlat, majd ismét beugrott a kellős közepébe.
Odaért a róka a kazalhoz. Megérezte a nyúl szagát, és lelkendezve futni kezdett a nyomon körbe-körbe. Hiába futkosott, nem lelte a nyuszit.
Mérges lett. Hazaszaladt a feleségéért.
Most már ketten kezdték keresni a tapsifülest. Egyikük erre, másikuk arra.
De alig lódultak neki, úgy egymásnak rohantak, hogy mind a ketten csillagokat láttak, nagyot bukfenceztek a hóban...
A pajkos, okos nyuszi a kazal mélyén jóízűen nevetett az oktalan rókán, aki pedig annyira ravasznak tartja magát.
/Ford.: Antalfy István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése