Lombos erdők mélyén
De régen nem jártam:
Lombos erdők mélye,
Csakhogy rád találtam.
Borulj rám, borulj rám,
Sátoros fa ága,
Madarak, virágok
Tündér palotája!
Szeretem az erdők
Örök csendességét,
A természet ezer
Szótalan szépségét.
Hallik a sűrűből
Vadgalamb búgása
Vagy talán az erdők
Szíve-dobogása!...
Hallgatom, hallgatom,
Nem tudom mióta,
S imádsággá válik
Szívemben a nóta.
Valami nagy, édes
Boldogságot érzek,
- Istenem, tán a te
Csodás közelléted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése